Bejelentés


Debreceni pergő Üdvözlöm honlapomon.


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:





A leírás nagyobb részben tapasztalatok, tapasztalatcserék valamint elbeszélések,  eredménye. A fajtával vagy a színekkel /akár új színekkel is/ kapcsolatban minden észrevételt, személyes tapasztalatot szívesen fogadok, és köszönök.

Az itt leírtakban nem új fajtaleírást vagy oktatást kívánok megvalósítani, csak az eddigi tapasztalataimat kívánom önökkel megosztani, esetenként a színváltozatokat képeken is bemutatni. A nevét az idősebb tenyésztők elbeszélése alapján hosszas huzavona után kapta, mivel a fajta kialakulásának, kitenyésztésének komoly bázisai voltak más városokban is . A századunk elején főként a tiszántúli városokba került lábtollas melyek elsősorban nagy lábtollú belső ázsiai galambok voltak és az első világháború után Battonyáról érkezett sima lábú keleti pergők keresztezésének eredményeként keletkezett utódok, legnagyobb részt beltenyésztéssel végzett egységesítésével kialakított, az indító egyedek küllemi jegyeinek vonatkozásában az örökletes alapba beépülten, de eltérő jegyeket viselő pergőfajta került kitenyésztésre., melyek akkor jól hajtható, pergő egyedek voltak.  A Debreceni pergő forgása akkor a legtetszetősebb ha a falkában repülő egyedek közül egyszerre 6-8 vagy akár 10 példány is forgásba kezd, majd azokat újabb egyedek követik miközben a forgást befejező, amely akár 20-25 hátrabukfencezést is jelenthet, a madarak megpróbálnak visszacsatlakozni a falkához, ezáltal egy csodálatos látványt keltő "liftező" mozgást láthatunk.  A Debreceni Pergő nem igazi röpgalamb hosszabb időt /   max 1 óra / ritkán repülnek , és azt is csak akkor ha nagyon nagy türelemmel évről évre történő szelektálással kiválogatjuk a legjobban hajtható és egyben pergő egyedeket . A legutóbbi jól behajtott pergőcsapatot / amelyek között kiállításon is szerepeltethető egyedek is voltak/ Győr-Moson.Sopron megyei Lipóton  Kollár Péter pergőtenyésztőnél láttam.  A tenyésztői évek alatt gyakorlatilag a jelenleg ismert összes szín és rajzváltozatot tenyésztettem már,  de sajnos néhány színváltozatot én is már csak elbeszélésekből ismerek mint  például a sárga alapon vörös babosakat / bár állítólag elvétve még fellelhető/ vagy a vörös alapon fekete babosakat amelyeket ismételten láttam egy debreceni tenyésztőtársamnál 2013.-ban.

A saját szemszögemből az egyik legkedveltebb szín és rajzváltozat a bronz vagy más néven domináns vörös. A bronzok csodálatos színvilággal rendelkeznek, tenyésztésük sok türelmet és hozzáértést igényel, vannak úgynevezett vörös bronzok, illetve Debreceniesen "dúgóbogár"vörösek ezek a sötétebb színtónusú galambok . A színváltozatnál lényeges a fénylő egységes testszín, világos úgynevezett "üvegszem" a hozzátartozó megfelelő erősségű világos csőr a "gyöngyházszínű" deréktollazat, valamint az ehez igazodó lábtollazat / 5-ös kép/, és a világos farok tollazat amely felülről nézve világos gyöngyházszínű melyen a tükrözöttség csak alulról látható . a szárnyak kihúzásával egy szépen tükrözött képet kell, hogy kapjunk azaz a szárnytollakon szép, a test tollazatával megegyező színű tükrözöttség jelenik meg amely a tollazat megközelítőleg 3/4-ig fut fel,  és az igazi minőségi példányok esetében a szárnytollak végén megjelenik a "spicc" azaz a testszínnel meg egyező pici szegély. A bronzokkal kapcsolatban sokan tévesen azt hiszik, hogy a színváltozatnál a farok és vele együtt a derék minél világosabb annál jobb, de ez a szemlélet sok esetben a kérdéses testrészen kívánatos tollszegély jelzettség elvesztését vonja maga után. A színváltozat másik érdekessége az úgynevezett ivari faktorhoz köthető színösszetétel azaz a tojó és hím madarak közötti különbség amely abban jelenik meg, hogy a tojó madarak derék és farok színezettsége az esetek többségében akár több árnyalattal is sötétebb lehet / világos szürkés tónusú/, de törekedni kell a minél világosabb árnyalatra. A bronzoknak vannak babos változataik melyek a fent leírt színösszetételt hordozzák magukon fehér alapon, és amelyen a babozat "petty" vagy debreceniesen "cseresznye babosak" melyek az elsőrendű evezőkben is egy-egy teljes rajzolatú "tükrözöttséggel" ellátott tollat takarnak.

/ Bronz hím és Bronz tojó jól megfigyelhető az ivari faktorok          közötti  különbség a színekben /

/Fiatal bronzbabos tojó "szedres", és pettybabos változat/

A bronzokhoz kapcsolódó, tulajdonképpen részben ezen színváltozatból kialakított új szín a Domináns sárga vagy más néven rezes. Ezen szép színváltozat a bronz , a babozat nélküli színes és a sárga szalagos fakó  és egyszínű sárga szín bevitele mellett a bronz galambok domináns rajzával kiegészítve került kitenyésztésre ,melyben elévülhetetlen érdemei vannak Váradi József debreceni tenyésztőnek. A színváltozat leírása megegyezik a bronz galambok rajzolatával, abban az eltérésben, hogy a fedőtollazat illetve a tükrözöttség sárgán jelenik meg.

/ rezes pár, jól megfigyelhető az ivari faktor megjelenése folytán a hím és a tojó galamb közötti színárnyalati különbség/

/ Bronz és rezes /

A következő szín és rajzváltozat a sárga és a vörös. A vörös és sárga galambokat sokan kedvelik egyszerű de szép színe valamint könnyű színfaktorhoz köthető tenyészthetősége végett. Amennyiben kicsit elmélyedünk e színváltozatban akkor könnyen rájöhetünk bizony nem is olyan könnyű dolog a szép vörös és sárga galambok elérése. A színváltozatnál a sárga szín a "gyengébb" ugyanis az a vörös szín hígított változata de igazából a szép vörös galambhoz szükséges időnként a sárga szín bevitele ugyanúgy a sárga galambhoz a vörös szín bevitele. Sokan úgy gondolják minél sötétebb az adott szín annál szebb, de ez így ebben a formában nem teljesen igaz. a színek tekintetében a sötét tónusú madarak valóban nagyon szépek, de csak akkor ha azok teljesen egységesek azaz a farok és az elsőrendű evezők színe megegyezik a test színével melyhez kapcsolódik a fényes tollazat amely a nyakon "sáfránysárga" csillogásban jelenik meg. A vörösekre jellemző a lilás csillogás illetve a derékvonalra és a farokra kiterjedő barnás elmosódás amely a legtöbb esetben idegen szín bevitelére utal. A szín mélyítésére elvétve alkalmazták a fekete szín bevitelét de ez sok erény mellett általában a fentieket eredményezte, és amely csak hosszas és kitartó munkával lett ismét szép egységes és a kívánt csillogású. A színváltozatra jellemző a lábtollazat ujjakon történő hiányossága, gyengesége illetve nem szakszerű tenyésztés esetén a farok evezők elkeskenyedése, ezeket a hiányosságokat a tenyésztők csak szigorú szelektálással tudják kiküszöbölni. A színváltozat rendelkezik mind a két szín esetében babos változattal is melyek rajzolata a fehér testfelületen egyenletesen elosztott "petty" babozatban jelennek meg illetve az evezőkön egy-egy teljes színes tollazatként kívánatos amely a test színével megegyező.

Fekete babos a fajta csodálatos és manapság is sokak által kedvelt színváltozata. A babos fiatalok leggyakrabban szinte teljesen fehéren kelnek és csak elvétve hordoznak egy-egy színes tollat / persze vannak kivételek/ jellemzően a hím fiatalok az elsőrendű evezőkön főként a farokban hordozzák ezt a "jelzőszínt" ami sokszor csak a tollazat gerincének elszíneződésében jelenik meg és amely a tollváltás során tovább sűrűsödik illetve a jelzett gerincű tollak általában teljesen sötétre váltanak.. A színváltozat akkor a legtetszetősebb amikor a babos egyedek az évenkénti vedlések folyamán a fehér és fekete tollakat a testfelületükön megközelítőleg 50-50%-os arányban jelenítik meg azaz megközelítőleg feles babosak. A babozat a test teljes felületén egyenletes elosztású amely a szárnyak és a farok esetében egy-egy teljes tollazatot jelenít meg mely minden évben a vedlés folyamán több és több szines tollat jelenít meg . A fekete babosakra jellemző, hogy a szép petty babozat mellett jelen van az úgynevezett "karmolt" vagy "habos" babozottság amely sajnos nem egész tollazatú babozatként jelenik meg hanem csak a tollak felét vagy harmadát takarja a szín ez esetben a fekete a szárny és faroktollak esetében pedig sokszor csak a toll gerince színes igaz ezek a tollak a következő vedlés folyamán legtöbbször teljesen elszínesednek. A fekete babosak úgynevezett elfogadott mellékterméke a fekete, a szép fekete madarak csillogó testfelülettel rendelkeznek és fekete babossal párosítva mind a két színt örökítik meg kell jegyezni, hogy az fészekalj kelésből származó fekete és babos fiatalok közül gyakorlatilag mindig a fekete fiatal a formásabb és csinosabb illetve annak szeme mindig hamarabb feltisztul. A fekete galamb előnye, hogy a babos galamb nélkülözhetetlen kiegészítője mivel a két fekete babos párosításából gyakran kelnek vak fiatalok melyek továbbtenyésztésre alkalmatlanok. A fekete hím galambok általában ritkák és az esetek többségében csak vegyes párosításból azaz fekete és babos párosításából kelnek. A fekete babosakra jellemző a jó fejforma és a megfelelő erősségű tollazat valamint a kétsoros szembőr. negatívumként megemlíteném, hogy a színváltozat hajlamos a gyenge lábtollazatra azaz a lábujjak végei tollatlanok amelyre oda kell figyelni.

.

A színváltozathoz kapcsolódik a kevésbé ismert kontrababos színváltozat mely leginkább fekete változatba ismert / bár személyes tapasztalat alapján létezik bronzbabosban is/ . A színre jellemző,hogy a fiatal madarak gyakorlatilag az esetek nagyobb részében fekete színűek és csak a fejükön illetve a vállukon vannak fehér szegélyezettségű tollak "deresedés". Az első vedlés alkalmával a galamb kinézete teljesen megváltozik és a legtöbb esetben szép petty babozat jelenik meg a madarakon sokszor már első alkalommal is egészen világosra felesre babosodva. A galambok minden évben világosodnak de a teljes fehérséget nem érik el. A színváltozatra jellemző a gyenge egysoros szembőr és az egyenetlen visszababosodás azaz foltosodás, valamint a kontrababosak szinte minden esetben jelzett csőrűek . A másik érdekessége a színváltozatnak, hogy a gyöngy vagy üvegszemű fehérek gyakorlatilag mind kontrababosakból származnak.A kontrababos egyedek nagy valószínűséggel a Romániai területről kerültek az országba, ahol mind a kontrababos mind a "darabos" tarka változat elfogadott az úgynevezett Kolozsvári pergő név alatt.

/kontrababos hímek /

/kontrababos tojó/

A következő fekete-ezüst-ként említett színvilág. A fekete ezüstök nagyon kellemes alakkal rendelkező madarak melyeknél tökéletesen jelen van a húzott fej "más néven gyíkfej" a hozzátartozó kétsoros szembőr a vékony karcsú nyak mely a toroknál szépen kimetszett. Maga színváltozat egy hamuszürke alapon nyugvó a nyak és a fej körül lényegesen sötétebb sőt a tojók esetében az elsőrendű evezők is sötétebbek mint a test színe melyen fekete babozatok jelennek meg sajnos általában "spriccelt" babozatként. A színváltozat önmagában nagyon szép csak néhányan felelőtlenül bekeverték a fekete babos állományba "mondván javítjuk a galambot fej, nyak, formavilág, keskeny derék stb" de sajnos az eredmény nem teljesen őket igazolta / természetesen tudatos bevitel esetén szép eredmények is vannak/ mivel a galambok a mosott szürkeséget és a spriccelt babozatot meglehetősen örökítik, ezáltal a keletkezett madarak se nem babosak se nem fekete ezüstök, hanem a kettő közötti semmitmondó színné avanzsáltak bár a keletkezett anyag inkább a fekete ezüst javítására alkalmas. A fekete ezüstöknél is megfigyelhető az ivari faktorhoz köthető színelosztás ugyanis a tojó madarak sötétebb színtónusúak, míg a hímek sokszor egészen világos hamuszürke színűek.

Sima fehér A színváltozat manapság ritkán fellelhető, ugyanis ez a színváltozat egyszerűsége folytán úgymond kiment a divatból, a valódi fehér madarak szeme sötét úgynevezett"bökkönyszem" A mai tenyészetekben alkalmazott "gyöngyszemű" fehérek szinte kivétel nélkül kontrababos egyedek "melléktermékei" melyek visszavezethetőek az eredeti fehér jelenlétére. Az igazi fehér galamb elvileg /saját tapasztalat alapján nem igazán vált be/ az összes szín és rajzváltozattal párba állítható mivel elvileg más idegen színt nem tartalmaz.

/Tiszta fehér sötét "bökköny" szemmel /

Kék-kékbabos A fajta igen szép és különleges szín illetve rajzváltozata. Sokan azt gondolják ugyan már a kék galamb az kék galamb mindenhol és annak tenyésztéséhez nem kell semmi furfang. A meglátás ebben a formában nem teljesen igaz mivel a Debreceni pergő ezen színváltozata meglehetősen "kényes" elvárásokat is takar tekintettel arra, hogy a kék szín ebben az esetben úgy néz ki: a galamb testfelülete a nyak kivételével egyöntetű világos kékes acélszürke melyen a két szárnyszalag élesen elkülönül a derékon illetve a lábakon a tollazat színe megegyezik a testfelület színével azaz azon nem látható fehéres elszíneződés "lisztesedés" amely akkor jelentkezhet ha babos változatól keltek a kék fiatalok. A minőségi kékek esetében ez a jelenség nincs jelen azaz testfelületük teljesen egyöntetű kék szint ad, és akkor sem változik ha a madarakat rendszeresen kékbabos egyedekkel párosítjuk. A szárnyfedőkön a két élesen elkülönülő szalagon kívül egyéb szalagkezdemény rozsdázottság, kovácsolt beütés "márványozotság" nem jelentkezik ezek megjelenése nagymértékben rontja a galamb összértékét és "idegen " szín bevitelére / általában fekete babos/ utal. A farok végein fekete pánt található melynek a végein a kékes elmosodás jelentkezhet .

A kékbabos madarak sokak szemében szintén a "könnyű" színváltozatot jelképezik, pedig bizony az egyik "kényes" színváltozathoz tartozik. Sokan csak a fehér alapon kékbabos galambot ismerik, pedig az igazi kékbabosak rózsaszínű nyakkoszorúval és kettős rózsaszínű szárnyszallagal keltek melyek a tollváltások során teljesen beépültek a galamb színébe feltünés nélkül, azaz a nyakon a és a szárnyszalagban jelentkező "harmadik" szín teljesen sötétre alakul melynek árnyalata a későbbiek folyamán a kékek alapszínén található színekkel megegyezik / sötét fénylő acélos nyak fekete szárnyszalag./ A kékbabosak sajnos még napjainkban is jelentősen inkább "deresre" jellemző "cirmos" karmolt babozattal jelennek meg de egyre több a szép "petty" vagy "cseresznye" babozatot hordozó példány. A kékekre és kékbabosakra  sokáig jellemző volta gyenge fejminőség/ legtöbbször "kocka" vagy "bogyó" / és az egysoros szembőr, a gyenge vékony úgynevezett "gerlecsőr"az utóbbi időben a tenyésztők odafigyelésének köszönhetően azonban ezek a hibák eltűnőben vannak.

/ Kékbabos pár, jól megfigyelhető a nyak és szárnykoszorú jelenléte a tojó madárnál, amely a hím leérettsége végett már nem jelentkezik /

A szalagos fakók a fajta háttérbe szorult színváltozatai pedig nagyon szépek és tetszetősek. A szalagos fakókra sokak csak úgy gondolnak mint a kék szalagos fakó pedig azon kívül még további három színváltozata is van a vörös és sárga szalagos fakó valamint az ezüst barna szalagos fakó sajnos nem túl nagy tenyésztőtáborral rendelkeznek pedig a fajta szép és különleges színváltozatai. A színváltozat jellegzetessége, hogy a szép szalagos madár feje is világos mely megegyezik a szárnyfedőtollak és a derék színével azaz sárga szalagos fakók esetében egy világos inkább krémszínhez, világos tejeskávé-hoz hasonlítható. A vörös fakók esetében ugyanez egészen világos barnás-vöröses-ezüstös színben jelenik meg. A barna szalagos ezüst fakók esetében egy kellemes világos kékes-ezüstös szín látható. Mindhárom színváltozatban a szárnyakon található szalagok "élesek" és kétsorosak a szalag színe sárga fakók esetében kellemes sárga, vörös fakók esetében barnás-vörös míg az ezüst fakó esetében inkább világos színtónusú barnás fekete mely inkább barna mint fekete. A vörös és sárga fakók esetében a szárnytollakon és a farok tollakon akár a bronzoknál tükrök találhatóak melyek az "alapszínnel" sárga és vöröses-barna megegyezőek és szintén csak alulról láthatóak az igazán szép példányok esetében pedig a szárny és farok tollak végein "spiccek" elmosódott színjelzések találhatóak. Az ezüst fakók esetében a farok jelzettsége a szárnyszalaggal megegyező farok pántban jelenik meg.

 

Vörös és sárga tükrösök a fajta egy jelenleg is elismertetés alatt álló színváltozata. A galambokra jellemző, hogy gyakorlatilag egyszínűként kelnek hasonlóan mint a kontrababosak és csak a vedlés folyamán jelenik meg a szárnyfedő tollazaton a fehér tükör, amely legtöbbször csak a második vedlést követően tisztul fel teljesen. Az elsőrendű evezők valamint a nyak a lábtollazat a galamb eredeti színét meghatározó színnel megegyező. A színváltozatra még jellemző a lapos / spatni farok/ középen néha homorú faroktollazat.

/sárga tükrös tojó ideális rajzzal mellette vörös tükrös hím /

A következő színváltozat sokak szerint a fajta "királya" a háromszínű vagy más néven almond a színváltozat annyira sokrétű és változatos, hogy még azok is megcsodálják akik egyébként nem tenyésztik. A háromszínű amely valójában négyszínű de csak háromszínűként említjük mivel a színfaktorban jelen lévő negyedik szín a kék tulajdonképpen a háromszínű galamb " melléktermékének a csórénak" a velejárója amely sötét testszín mellett kékes derék és farokszint hordoz, a széthúzott sötét szárnytollakon akár a bronzok esetében tükrözött de a tükör kellemes mandulaszínű, a tükör minél intenzívebb annál nagyobb a színhordozó ereje a csóré galambnak. A másik jellegzetessége ennek a szükséges "mellékterméknek", hogy a két háromszínű egyedből az esetek döntő többségében csak csóré tojók kelnek míg csóré és háromszínű párosításból időnként / elég ritkán/ csóré hímek is kelhetnek, érdekesség de két csóré galamb párosításából gyakorlatilag sohasem kelnek háromszínű madarak legalábbis is én még ez idő alatt nem hallottam róla. A csóré szín több szempontból is fontos a háromszínű egyedek mellé mégpedig: a háromszínű galambok egymás között párba téve gyakran költenek vak fiatalokat, valamint a színöröklés leginkább a csóré egyedekben jelenik meg amelyet aztán nagyon jól örökítenek. Visszatérve a háromszínű galambokra, az ország keleti felében még a mai napig is a leginkább kedvelt, és tenyésztett színváltozat a tenyésztők az úgynevezett tökvirág sárgától kiindulva a mandula barna alapszínig minden árnyalatban tenyésztik, sőt esetenként a színfaktor egészen sötéten jelenik meg akár egészen vérnarancs színárnyalatba átcsapóan, melyeken természetesen nagy fekete Petty" babozat a kívánatos amely évről évre egyre nagyobb hányadban fedi be a világos és a sárgás-mandula színt. A színelosztás: a háromszínű galamb feje, nyaka, szárnyfedő tollazata, begyen át egészen a hasáig sárgás-mandulaszínű, az elsőrendű evezők /szárny, farok/ és a derék fehér /alkalmanként gyöngyházszínű/ amelyeken már az első tollváltást követően megjelennek a sötét tollak amelyek a testfelületen lehetőleg csillogó fekete színűek a szárnytollakon "a csóré madaraknál említett "sötét színű tükrözött tollak, a derék és farok tollazatban a kék vagy kékes szín elfogadott de törekedni kell a minél sötétebb tollazat megjelenítésére, / kívánalomként jelentkezhet a babosodó testfelület melett a világos "gyöngyházszínű" derék és farok. fenttartása, e színkategória sajnos magában hordozza a babosodás elvesztésének veszélyét. A hím madarak sűrűsödése lényegesen erősebb mint a tojó egyedeké a hímek némely esetben akár már 3-5 évesen is majdnem csóré sötétségűre képesek "leérni" míg a tojók a "feles" sűrűséget is ritkán érik el. A színváltozaton belül igaz csak nagy ritkán előfordul a majdnem tejeskávé, vagy egészen világos rózsaszín testszínnel kelő egyedek melyek legtöbbször barnás babozatot hordoznak illetve az ilyen madarakból kelhetnek az úgynevezett csokoládé csórék melyek mint a nevükben is szerepel világos inkább tejcsokoládéra emlékeztető színnel rendelkeznek a testfelületükön, de ha a szárnytollaikat kihúzzuk akkor azon sárgás tükröződés észlelhető. E színfaktor feltehetően a sárga fakó egyedek egykori bekeresztezésének az eredményei amelyet az is alátámaszthat, hogy némely csokoládé csóré az alapszínen felül sötétebb szárnyszalagokat is visel. A színváltozat ritka, látványos,  de hibás rajzváltozata a darabos tarka melyek nagyon ritkán kelnek , de már fiókkorban jelen van a madár testfelületét sok esetben 30-60 %-ban lefedő sőtét / csóré / tollazat, amely mellé az évek folyamán a vedléseket követően a "szabadon " marad tollazatban babozat formájában ujabb sötét tollak jelennek meg.

/ Csóré szárnyrajza /              / leérett háromszínű szárnyrajza /

/négyéves hím/                       /darabos tarka szép, de hibás/

/cserepes színtelen fiatal /    / darabos tarka ritka sötét változata /

 

 

 

A legjellemzőbb hibák:

A bronzok esetében a tulságosan világos szinte már fehér farok és evezők, elsőrendű evezők / szánytollak, faroktollazat/ megjelenő teljesen fehér toll "csapos egyedek" továbbá a lábtollazat fehéres tarkasága szegélyezettségének hiánya. A másik véglet a túl sötét szürkés bronzos szinnel felfutott derék és farok, tele tükrözöttség / a tükör nem petty alakú hanem a tollazat hátoldalát megközelítőleg 3/4-eg fedő elszineződés idegen fajta bevitelénél jelentkezeik több generáción keresztűl !! / amely a legtöbb esetben felülről is látható. Súlyos hiba sötét, vegy erőssen jelzett csőr.

A testfelület "kovácsoltazottsága" ,"márványoszottsága" ez sajnos minden esetben a nem kellően megválasztott idegen szín bevitelére vezethető vissza, melyhez kapcsolódik a csőr elszineződése.

Vörösök-sárgák a szinváltozatál a hibalehetőség elvileg elég csekély. Sajnos azért itt is akad az első talán legszembetűnőbb hiba a gyenge tollazat / amely magára színváltozatra gyakorlatilag amúgy is minden fajtánál jellemző/ ezen belől az elsőrendű evezők elkeskenyedése, megnyílása valamint a lábtollazat gyengesége mely elsősorban a lábujjak tolazati hiányosságában jelenik meg. A másik a kétszínűség azaz a testfelület és az evezők látványos színbeli különbsége amely legtöbbször a nem kellő tenyészanyag bevitelre vezethetőek vissza / sárga-vörös egymásközti párosítása eleve hibás egyedekkel/ valamint az "idegen " szín bevitele. A leggyakoribb "idegen " szín a feketebabos vagy a fekete bevitele melyet elsősorban a lábak rövidítése, tollazat, alak, fej, szem javítására alkalmaztak sajnos a nem kellően átgondolt színkeverés illetve az idő előtt kiadott "műhelygalambok" más tenyészetekben komoly károkat tudtak csinálni.

/a lábújjak tollhiányossága/   / keskeny tollzászlók, nyitott farok/

/ alapszínbeli dúrva eltérés /

Fekete baboss galamboknál csekély hibalehetőség van köztudatban, pedig a színváltozatnál sajnos még mindíg tapasztalható a "kormozottság" / kékbabos esetenként a sárga bevitele végett/ illetve a "spriccelt vagy karmozott" babozat melynek jelenléténél a galamb úgy néz ki mintha habos lenne a kívánatos "petty" babozat helyett, amely megadja a galamb ideális képét, elképzelésbeli megjelenését. A fekete babossaknál eltűnöben van az elsősorban a nyaktollazatban jelentkező "krézli" azaz szines tollazat megjelenése, mely feltehetően a kékbabossal történő keresztezés utózöngéje.

 

A fej: szögletes, vagy kockafej, bogyófej, lapos, széles úgynevezett békafej.

A szem: Sötét szivárványhártyás úgynevezett "bökkönyszem" kivéve a tiszta fehéreket.

A szembőr: Szürke, egysoros.

A csőr: Vékony úgynevezett "gerlecsőr" a  végein sötét pigmentáltsággal  jelzett csőr, túl rövid és vastag "pisze" csőr

A nyak: A vastag és toroktájon nem kellően kimetszett úgynevezett "szaláminyak". A "rezgő" nyak amely nem összetévesztendő a fiatal "tüzes" hím galambok udvarláskori nyakmozgatásával.

/vastag "szalámi" nyak /

A mell: A keskeny, vékony mell magában hordozza, hogy a galamb aránytalannak, és hosszúnak tűnik, és mindamellett a keskeny mell eredményeként a szárnytollak végei nem érnek össze közöttük jelentős tér van ezálltal galamb úgy néz ki mintha /szántana/.

A hát:  A túl hosszú, vastag derékban zárodó hát.

A szárnyak: Túlzottan kiálló szárnybúbok, nyitott szárnyvég / szántás /

A farok: A vékony, keskeny tollakból álló gyenge minőségű faroktollazat, amely a legtöbb esetben megnyilással vagy behorpadással esetenként él vagy hasadt tollazat megjelenésével is párosúl.

 

/horpadt, nyitott farok/

 

Magas állás, hosszű láb .

 

Szalagos galambok. A szalagos / kék fekete szalaggal, sárga, vörös/ galambok esetében sokaknál szinte semmi hibakehetősg nem merűl fel, pedig eme szép rajzos galambok is tartogatnak meglepetéseket. Elsőként emelném ki az egysoros szembőrt, a néha erőssen jelzett vagy sötét csőrt. A további hibalehetőségek a harmadik szalag megjelenése, a lábtollazat színének eltérése a test a test színétől amely a leggyakrabban a kék egyedeknél figyelhető meg amely egyben párosúl a derék kivilágosodásával /lisztesedés/, az ilyen színbeli megjelenés a kékbabos egyedekből kelt kék galambokra jellemzőek. A sárga és vörösszalagos galambok esetében gyakori hiba a fej tollazatának elsötétedése, pedig a szabályos rajz esetén a fej tollazatának színe világosabb és harmonizál a testfelület világos színével és csak a nyak színe azonos a szalag színével.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Képgaléria










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!